A Vadász

Talán a legellentmondásosabb rész az életében ez. Na nem azért, mert valaha is kétség merült volna fel benne, hogy ez az egyetlen dolog, ami igazán érdekelte. Gyerekkorától kezdve tudta, hogy ez az ő útja. 12 éves korában kapja meg első fegyverét, pár hónap alatt közel 10.000 lövést ad le vele! Ez még öreg puskásoknak is becsületére válna, de később kifizetődik, amikor is korának egyik legjobb lövészévé válik. Az apai szigor mellett kell végigjárnia a vadászat ranglétráját, és fokozatosan éri el a szafarizás szintjét. Akkor hát hol az ellentmondás? Nos, az kizárólag a múlt és a jelen vonatkozásában jelentkezik. A ma embere és a természetért aggódók nem tudják feldolgozni az ő általa leírtakat, ahol a hajdani arisztokrácia képviselői élték ki szenvedélyüket. Azok a terítékadatok, azok a típusú vadászatok ma már nem értelmezhetőek. Legalábbis a mai gondolkodással nem. Pedig azidőben ezek nem voltak sem túlzó, sem elfogadhatatlan számok. Csak a mai „zöld” agyunkkal látjuk annak. Megváltozott a természetvédelem mikéntje és a vadászati szokások is. A fenntartható természetvédelem ma már sok helyütt elképzelhetetlen a szervezett vadászat nélkül, és nem lehet a vadászatot folytatni a temészet és környezet szigorú védelme nélkül. Ennek az összefüggéseit számos helyen leírták már, de a lobbi erősen blokkolja a megjelenő tartalmakat és próbálja az érzelmekre hatva megmásítani a tényeket. Az érzelgős, sírós videókkal pedig sokkal virálisabb eredménnyel kampányolnak, mint a vadászok a szakmailag ugyan alátámasztott, de a szűk szakmán kívül nagyon kevesek által olvasott tanulmányokkal.

A Vadász

Vadászéletének fő helyszíne mindig is Magyarország volt. Minden könyvében, minden írásában átsugárzik a hazaszeretet és a hazai tájak szeretete. Ám nem a számbelileg elsöprő fölényt élvező hazai vadászatokról híresült el, hanem a 4 földrészen véghezvitt vadászexpedícióiról. 8 afrikai útján felül az alaszkai, indiai és európai vadászútjai is egzotikus csemegét jelentettek a kor és a mai idők olvasóinak egyaránt. Vadásznaplójában minden elejtett zsákmányának bejegyzése tanúskodik sikereiről, az első bejegyzés 1907.09.05., amikor is egy nyúl került a tarisznyába (Nimes, Csehország). Külön, színes oldalakon vannak a külföldi vadászatok, részletes zsákmánylistával. 1945-ben, Budapest ostromakor leég az Istenhegyi úti villa, amelyben közel 1300 trófeáját tartotta. Minden megsemmisült, számtalan vadászat, expedíció minden emléke odaveszett, élete veszteségének tartotta, aztán megbékélt a megváltoztathatatlannal és inkább az emlékei értékelődtek fel. Vadászéletét a szerencse sem kerülte el, ő ejtette el minden idők legnagyobb, magyar vadász által zsákmányolt elefántját, amely közel egyéves tortúra után kerül csak meg, és csakis kiváló kinti kapcsolatainak köszönhetően érkezhetett haza az agyar, ami alatt kényelmesen át lehetett gyalogolni. Természetesen ez is elporladt az ostrom alatt, csakúgy, mint a másik 4 agyarpár. Az egyetlen, megmaradt agyar már a 64-es út során elejtett elefánté, ami már a Természettudományi Múzeum tulajdonát képezi. Viszont a mai napig ő tartja az addax antilopok trófeáinak világrekordját, amit 1928-ban ejtett Szudánban.