Széchenyi
Zsigmond
Ki volt Széchenyi Zsigmond?
1898. január 23-án született Nagyváradon. Édesapja, Széchenyi Viktor kifejezetten vonalas, kemény ember volt, és a fát is ilyennek nevelte. Sárpentelén nevelkedett, de a család birtokai a mai Románia, Csehország, Ausztria tájain feküdtek, ennek és a kor társadalmi elvárásainak megfelelően kora gyerekkorában már 4 nyelven tanult. Egészen kisgyermekkorától szenvedélyesen vonzotta a vadászat, amely később meghatározta az életét.
Széchenyi
Zsigmond
Az író
8 nagyszerű vadászútleírása jelent meg: Csui (1930), Elefántország (1933), Hengergő homok (1936), Alaszkában vadásztam (1937), Nahar (1940), Két kecske (1942), Afrikai tábortüzek (1959), Denaturált Afrika (1968), valamint az életrajzi ihletésű Ahogy elkezdődött (1961) és az Ünnepnapok (1963) című könyvei mellett egy mai napig használható szakmai könyvet írt a Szarvasok nyomában címmel (1948). Könyvei közel egymillió példányban jelennek meg, némelyik 6-8 kiadást megérve. Nem nagyon találni még egy ilyen példányszámú könyvértékesítést a magyar irodalomban. Minden könyve hatalmas siker lett, olvasmányos, könnyen emészthető, de sokszor lírai szépségű képeivel mindenki előtt kitárta a világ ablakait, hiszen egy olyan világról írt, aminek a megismerése szinte lehetetlen volt az emberek számára. Ám irodalmi munkásságának két igazi ékköve az Ahogy elkezdődött (1961) és az Ünnepnapok (1963) lett. Ezekben csúcsosodott ki stílusa és igazi irodalomtörténeti mérföldkövekként maradtak fent.
Széchenyi
Zsigmond
Magyarországról
„A magyar erdő első vadja, a magyar vadász legkívánatosabb zsákmány – a derék agancsú szarvasbika. Mi szarvasvadászok, legalábbis ezt valljuk. Számunkra szeptember az esztendő legkülönb hónapja, a szarvasbőgés ideje, az ökörnyálas, tücsökhegedűs vénasszonyok nyara, mikor aranyszőttes őszi ruhájába öltözik az erdő, és esténként hűvös ködfüstöt tömjénez a rét. Nekünk olyankor illik bal vállunkra a golyós puska legjobban, mikor ágról ágra koppantják termésüket a makhullató tölgyek, mikor a kelő nap sugara lila kikirics- szőnyeget fakaszt aharmatos lapályon, mikor messzeföldről vonuló vadlibák V betűje geggent le felénk a magasból, s a vörösberkenye bogyója piroslik, akár az égő kaláris.”
Széchenyi
Zsigmond
Afrikában
1963-ban már állami megbízásból szervezett gyűjtőúton járt Kenyában. Ennek az útnak a tapasztalatait írta meg Denaturált Afrika című kötetében. Itt a vadászati témák mellett nagy hangsúllyal ír a városiasodásról, a természeti élőhelyek csökkenéséről, a vadállomány drasztikus pusztításáról, és megfogalmazza a szervezett természetvédelem szükségességét.